Én 36 éves vagyok, Budapesten születtem, magyar vagyok. Wael, a férjem 31 éves, Hamburgban született, édesanyja libanoni, édesapja palesztin származású. Aszerint vallja magát éppen palesztinnak vagy németnek, ahogy neki az adott beszélgetésben épp előnyösebb :) Otthon a családja egymással arabul beszél. Mi Hamburgban élünk és megismerkedésünk szűk egy óráját leszámítva (amikor még az angolt használtuk) németül kommunikálunk. Három nyelv, három kultúra, háromnyelvű nevelés. Terveim szerint ezek lesznek a blogom fő témái.
A németországi munkának, esküvőnek, terhesgondozásnak és szülésnek szeretnék külön posztot szánni, de a háromnyelvű neveléssel kapcsolatos előzetes elképzeléseimet szeretném még a szülés előtt megosztani.
A terv tehát három nyelv: magyar az anyával, arab az apjával, a környezet nyelve pedig a német.
A német miatt semmilyen félelmem nincs. Nagyobb gyerekek is gyorsan magukba szívják, amikor Németországba költöznek. Problémát inkább az okozhat, hogy amint elkezd közösségbe járni már magába is szívja. Mivel tudja, hogy mi egymás közt is németül beszélünk, a könnyebb utat akarja majd választani: németül válaszolni nekünk is. Vajon sikerül-e majd következetesnek maradni, és mindig az eredeti közös nyelvünknél (anya magyar, apa arab) maradni?!
Én egyedül jöttem ki, ezért a magyart az idő nagy részében csak tőlem fogja hallani. Szeretnék legalább két évig itthon maradni vele, de, ha ez nem is sikerül (az Elternzeitról később), akkor is maximum fél napra szeretném Kitába (Bölcsőde, Óvoda) beadni. A nyelv számára egy forrás (én) kevés lehet, ezért később fontosnak tartom helyi magyar közösségekkel felvenni a kapcsolatot. A legutóbbi előadáson az Elternschulén (amit épp a többnyelvű nevelésről tartottak) már sikerült megismerkednem egy magyar lánnyal, akinek decemberben született a babája. A helyzet tehát nem lehetetlen. Szünidőben pedig, amikor hazautazunk, találkozik majd a magyar családjával, barátainkkal és az ő gyerekeikkel.
Wael első gyerek, élete első három évében csak arabot hallott. Van két testvére, akikkel mégis németül beszél. Arabul írni, olvasni nem tanult meg. Szerintem, ha szánna rá pár órát, akkor ez is menne. Persze nem tudom megítélni a tudását, szerinte nem beszél akkora szókinccsel arabul, mint németül. Szerintem ez is csak gyakorlás kérdése. A babával a hasamban eleinte arabul beszélt, de már ey ideje áttért a németre. Pedig az arabtól mindig megindult a mocorgás.
A szülőkkel, nagyszülőkkel máig gond nélkül beszél arabul, de neki németül beszélni természetesebb. Az arab esetében azonban van segítségünk: a nagyszülők nem laknak olyan messze. Ők úgy képzelik, elég lesz, ha ők arabul beszélnek, én magyarul, Wael pedig németül. Így is meg lesz a háromnyelvűség. Eleinte én is ezt hittem, de körülbelül napi 30-30-30%-ban kellene a babának minden nyelvet hallania, hogy ne tanult, hanem anyanyelve legyen. Ráadásul, ha ilyen egyszerű lenne, akkor az arab családban felnőtt három testvér sem németül, hanem arabul szólna egymáshoz. Van egy magyar barátnőm, aki Brüsszelben él. Mindkét lánya Belgiumban született. Az apa is magyar. A lányok nagyon tehetségesek, gyorsan magukba szívták a franciát, a hollandot és az angolt is. Egymás közt mégis a magyart tartják természetesnek.
A testvérek közt beszélt nyelvben persze szerepet játszhat a nyelvek presztízse is. Wael szülei, Németországba érkezésükkor nagyon fontosnak tartották a beilleszkedést. Ehhez elsődleges a nyelv elsajátítása. A játszótéren a gyerekkel angolul vagy franciául beszélni menő, arabul, vagy lengyelül beszéni egymás között már esetleg gátlásokat okozhat a szülőknek, vagy testvéreknek. Nem kellene így lennie. Az egyes nyelvek között természetesen semmilyen hierarchia nincs, de, hogy ki milyen kapcsolatban van az anyanyelvével, az sok mindentől függ. A magyar nagy előnye, ebből a szempontból, hogy sosem ismerik fel :)
Diary-addict vagyok, ezért szeretem a blog műfaját is. Írok anélkül is, hogy valaki olvasná, de, ha valaki mégis idetévedne, szívesen olvasom a véleményét!
A poszt végén pedig álljon itt egy videó nagy kedvencemtől, Martina Hilltől a többnyelvű nevelésről:
